Cornea topográfia
A cornea topográfiás vizsgálat célja, hogy a cornea felszínének görbületét pontról pontra meghatározza, és térképszerűen ábrázolja. Ennek a célnak az elérésére elvileg számos fizikai elven alapulhat. A gyakorlatban elterjedt cornea topográfok működési elve a következő: A szaruhártya felszíne általában sima és csillogó: convex tükör. Ez elé a tükör elé adott távolságra ismert geometriájú mintázatot helyezünk és a létrejött képet digitális formában rögzítjük. A mintázat általában koncentrikus körökből áll, a képet rögzítő kamera a körök középpontjában van elhelyezve. Ilyen módon a klasszikus Placido-féle vizsgálatkor látott kép rögzítésére és számítógépes elemzésére van lehetőség. A digitális kép feldolgozása során számítógép segítségével a képen azonosítjuk az egyes körök tükröződő képét, majd azok centrumtól való távolságából a számítógép kiszámítja az adott pont radiális görbületét. Ezeket az adatokat (egy felvételből néhány ezer görbületi érték számítható ki!) nem egyenként, hanem színkódolt térkép formájában értékeljük ki. A térkép a felhasználó igényeinek megfelelően mutatja az adott ponton a szaruhártya felszín sugarát, vagy dioptriában kifejezett törőerejét. A cornea topográfiás vizsgálat elvégzésére akkor van szükség, ha felmerül irreguláris astigmia, vagy más szempontból szabálytalan cornea felszín gyanúja. Erre példa a keratoconus, melyben a cornea görbületi sugara excentrikusan csökken, törőereje nő és ezáltal progrediens myopia jelentkezik irreguláris astigmiával. A cornea topográfia segítségével már korai stádiumában diagnosztizálhatjuk ezt a betegséget. Ugyanakkor hátránya ennek a vizsgálómódszernek, hogy amennyiben a szaruhártyafelszín nagymértékben egyenetlen, akkor nem keletkezik értékelhető tükörkép, így nem kaphatunk információt a szem felszínének görbületéről.