A Magyar Természetgyógyászat helyzete

A magyar természetgyógyászat helyzete

                               2008 július 31

Mindenki felkapta a fejét az utóbbi időben, ha a TV különböző csatornáin barangolt, vagy a rádiót hallgatva a természetgyógyászatról hallott. Más és más híranyag, más és más tartalommal. Érthető, ha sok- a szakmát gyakorló szakember is – elbizonytalanodott és félelmeit fogalmazza meg. Hát mi is történt valójában és hogyan áll a jelenlegi helyzet?

Mi is történik napjainkban a gyógyászatban? Megfér-e a hagyományos és természetes egymás mellett?

—-Tekintsünk ki a világba.

1-Az elmúlt kétszáz évben jelent meg, gyarapodott, s főleg a huszadik század második felében öltött formát a mai, Európában, a világ fejlett országaiban, de másutt is tanított és gyakorolt, ortodoxnak, nyugatinak, allopátiásnak is nevezett, de gyakran konvencionálisnak jegyzett orvostudomány, vagy egyszerűen, elterjedt szóhasználattal a hivatalos medicina. Helyzete nem statikus, folytonosan változik, módosul, lehetőségei bővülnek. Nem minden ok nélkül érdemelte ki a “technomedicina” elnevezést. Eljárásai, módszerei, eszközei egyre inkább és egyre tudatosabban tudományos evidenciákon alapulnak. Még nem mindegyik, mert bevezetésük – legyenek azok műtétek, diagnosztikai, terápiás eljárások vagy gyógyszerek – megelőzte a gold standard-nek tartott, randomizált klinikai vizsgálatok korát vagy az ellenőrző szervek, köztük az amerikai Food and Drug Administration (FDA) színre lépését, általában a hatvanas éveket – így aztán ma még nem használhatjuk szinonimaként a “tudományosan megalapozott orvoslás” megnevezést. A mai, dominánsan nyugati eredetű medicinának alapja – legalábbis művelőinek szándéka szerint – a létező legjobb gyakorlat. Jellemzi a magas technikai szint, nem kevésbé a nagy s egyre növekvő költség. Bár soha nem volt eredményesebb, teljesítőképessége korlátozott: nem mindenkor kuratív, vannak fehér foltjai. Kritikusai ezeket éppúgy számon tartják, mint “imperszonális” természetét; felróják a holisztikus szemlélet hiányát, s úgy tartják, hogy a mai konvencionális medicina főleg a krónikus betegségben szenvedőkkel nem képes a kívánt szinten, s főleg az elvárható humánummal bánni. Az új irányzat, az oxfordi indítású Cochrane Collaboration (CC) által összefogott és propagált evidence-based medicine (EBM), tehát a bizonyítékon (vagy tényeken) alapuló orvoslás, éppen a mai medicina bizonytalanságait kívánja megszüntetni az egészségügyi ellátás egészének (megelőzés, dignosztika, terápia és gondozás) minőségi reformjaival. Az orvostudomány és a technika szüntelen fejlődésének velejárója – vagy ha tetszik, következménye – ez az új “paradigma”, mégis – habár szórványosan – vannak ellenzői. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen más szemléletet kíván, és más elvárásokat fogalmaz meg az új irányzat, melynek helyes értelmezése és következetes érvényesítése meghatározhatja századunk egészségügyének arculatát.

2- Egy másik: tradicionálisnak, nem konvencionálisnak vagy alternatívnak jelzett gyógyászat, köznapi néven a természetgyógyászat. A mai orvosi irodalomban legelterjedtebb megnevezése a komplementer-alternatív medicina (CAM). Domináló, mert – ne felejtsük – a WHO adatai szerint a világ népességének mintegy 80 %-a számára máig ez jelenti az elsődleges egészségügyi ellátást. Nálunk komplementer, mert kiegészítője lehet a hivatalosan gyakorolt eljárásoknak, s alternatív is, nem azért, mert “kiválthatja” a hivatalos orvoslást, hanem azért, mert nem a fő irányhoz, a mainstreamhez tartozik, eszközei, eljárásai többnyire sokkal régiebbek, s főleg az ősi keleti gyógyászatban gyökereznek. A mai, ortodox medicina őse a természetgyógyászat, s azon belül a sok száz (vagy több ezer) éves ősi kínai vagy az indiai ajurvédikus orvoslás; ezek hatékony, bevált eszközeit örökölte. Az időálló, valódi értékek nem vesztek el, így például a masszázs, a balneo-, az életmód-, a mozgásterápia, a diéta, a növények (gyűszűvirág, kamilla, ricinus, stb.) és azok kivonata, ha más formában is, ma is használatosak. Vannak újabb keletű, köztük európai gyógymódok, például a kétszáz éves homeopátia, melyet jogosan tekintenek az európai alternatív gyógyászat prototípusának, s még újabbak: az egyelőre legsúlytalanabb 20. századiak. Hogyan definiálható az alternatív “medicina”? Az tartozik oda, amit nem tanítanak az orvosi iskolákban (a nyugati egyetemeken), nem általánosan elérhető a klinikákon – kórházakban, s nem téríti költségeit az egészségügyi szolgálat (Kessler et al., 2001; Koretz, 2002). Tegyük mindjárt hozzá, hogy a helyzet jó néhány éve megváltozott: az alternatív módszereket egyre több helyen tanítják, mind kiterjedtebben kínálják a különböző szintű ellátók, s finanszírozzák is, főleg a magánbiztosítók. A változások is jelzik azt a közismert tényt, hogy világszerte (Nyugaton is) egyre többen fordulnak bajaikkal a természetgyógyászok felé.
Több oka van annak, hogy oly sokan igénylik az alternatív eljárásokat, még inkább a természetgyógyász gondoskodását. Az első, de bizonyára nem a leggyakoribb ok az elégedetlenség a hivatalos medicinával; a betegek látják, s gyakran felnagyítják annak korlátait. Elmarasztalják a “sietős medicinát”, az ellátás személytelenségét, az olykor drasztikus hatású szerek alkalmazását, ezek sok és súlyos mellékhatását, a mechanizálódó ellátást, a high-tech okozta kényelmetlenségeket.
Röviden a természetgyógyászati tevékenységről. Vannak komplett rendszerek (akupunktúra, fitoterápia, kiropraktika, homeopátia); ún. mind-body beavatkozások (meditáció, ima, mental healing, művészet-, muzsika-, táncterápia); biológiai alapú terápiák (speciális diéták, étrendi kiegészítők, növények, vitaminok, “ortomolekulák”); manipulatív (body-based) terápia (masszázs, oszteopátia, ún. body-work rendszerek); s végül a bioenergiával való manipuláció (reiki, terápiás érintés, bioelektromágneses kezelés). Ez a beosztás nem tartalmazza az alternatív diagnosztikai (állapotfelmérő) eljárásokat, mint a nyelv, a pulzus, az írisz vizsgálata (Pietroni, 1992).

3-“Nem lehet kétféle medicina, konvencionális és alternatív” – valljuk az amerikai és sok más szerzővel. Csak medicina van, melyet adekvát módon teszteltek, s “medicina”, melyet nem; medicina, amelyik működik, s “medicina”, amelyik vagy működik, vagy nem. A kétféle gyógyászat – jelen formájukban – nem integrálható, de nem is választható el, s főleg nem állítható szembe egymással. Kapcsolatukból újabb haladás származhat: ha valamely potenciálisan hatékony módszer vagy szer kiállja a ma megkívánható hatékonyságpróbát, a jövő általánosan elfogadott, tanított és gyakorlott orvoslásának a részévé válhat. Fontos, hogy a valódi érték ne vesszen el, de ugyanannyira fontos az is, hogy a mai, elismert és minden korábbinál eredményesebb hivatalos medicina is

–Természetgyógyászat Magyarországon 1997-től napjainkig

Nem könnyű éles határt húzni a természetgyógyászat és az ezoterikus szolgáltatások között. Mindenesetre a magyar jogalkotás ezt megkísérelte. A természetgyógyászatot szabályozó rendeleteket 1997-ben fogadták el.
Az egészségügy alapvető feltételrendszerét az egészségügyi törvény tartalmazza. Az egészségügyi törvény rendelkezik a nem konvencionális eljárásokról, a természetgyógyászatról. A törvényi megfogalmazás szerint a nem konvencionális gyógyító eljárások a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítő, meghatározott esetekben helyettesítő eljárások lehetnek. A természetgyógyászati eljárások helyettesítő tevékenységként csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók. A nem konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása során a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint az ellátást végző személyek jogai és kötelezettségei tekintetében az egészségügyi törvény megfelelő szakaszait kell alkalmazni.
A magyar szabályozás 18 természetgyógyászati eljárást ismer el gyógyító tevékenységnek. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy eljárás gyógyító tevékenységnek minősül, az ellenőrzés és a számonkérés lehetősége kiszélesedik. Egészségügyi tevékenység és szolgáltatás kizárólag egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel végezhető. A működési engedély a városi (fővárosi, kerületi) tiszti főorvostól igényelhető. Az egészségügyi tevékenység személyi feltétele, hogy a természetgyógyásznak (szolgáltatónak) megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie. A tárgyi feltételeket, a rendelő berendezését, a szükséges eszközöket szintén jogszabály rendezi, a tevékenység ellenőrzésére az ÁNTSZ jogosult. Az ÁNTSZ 18 fajta természetgyógyászati kiegészítő tevékenységre ad ki működési engedélyt.
A jogalkotó az engedélyezhető tevékenységeket a természetgyógyász végzettsége alapján három csoportra bontja.
Az első csoportba a csak orvosok által végezhető tevékenységek tartoznak. Csak orvos által végezhető például a hagyományos kínai orvoslás, a manuálterápia, a neurálterápia, illetve azok a külön nem nevesített ágak, amelyekre az orvosegyetemek tanfolyamot szerveznek.
A második csoportba a gyógytornász felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek tartoznak, akik manuálterápiás eljárásokat végezhetnek gerincmanipulációs műfogások nélkül.
A harmadik csoportba azok a természetgyógyászati ágak tartoznak, amelyeket bárki középfokú végzettség esetén tanulhat és gyakorolhat. Ebbe a csoportba tartozik például az akupresszúra, az alternatív mozgás- és masszázsterápia, életmód-tanácsadás és terápia, talpmasszázs, fitoterápia, fülakupunktúrás addiktológiai eljárások , szemtréningeljárások/.ezt az eljárást a foglalkozás egészségűgyben a képernyő előtti munkát végzőknél prevencióként alkalmazzák, mert a fogalakozás egészségűgyi szakmai kollegium egyet ért a prevenciós hatásával a képernyő előtti munkát végzőknél/ azt gondolom, hogy ez egy óriási lépés a konvencionális és nem konvencionális medicina barátkozásánál /.
A rendeletek értelmében az orvosi diplomához kötött eljárások esetén az orvosegyetemek, nem orvosok esetén az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) vizsgáztathat. A természetgyógyász végzettséggel rendelkező személyek nyilvántartásba kerülnek.
A jogalkotó szerint ezek az elvárások biztosítják a minőséget, a betegellátás szakszerűségét.
A betegek általában nem tudják, hogy természetgyógyászok egészségügyi szolgáltatást nyújtanak, kérhetik a végzettségről szóló igazolást (diplomát), a működési engedélyt és a felelősségbiztosítás bemutatását, illetve hiányuk esetén panasszal élhetnek az ÁNTSZ felé.

—–Jogi szabályozás, háttér

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 104. §-a rendelkezik a nem-konvencionális eljárásokról, amelyek célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele.
Jelenleg két jogszabály tartalmaz rendelkezéseket a nem-konvencionális eljárások tárgykörében: a természetgyógyászati tevékenységről szóló 40/1997 (III.5.) Korm. rendelet és a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 11/1997. (V.28.) NM rendelet. 1997 óta jelentősen megváltozott a jogszabályi környezet, továbbá új nem-konvencionális eljárások jelentek meg, más eljárásokról pedig kiderült, hogy nem alkalmasak az Eütv. szerinti cél betöltésére, esetlegesen az egészséget is veszélyeztetők. Az Európai Unióban a komplementer és alternatív medicina terminológia honosodott meg, ez ilyen formában a jelenleg hatályos jogi normákban nem jelenik meg. A nem-konvencionális eljárások alkalmazása elfogadás esetén lehetőséget nyújt.

Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/18093. szám) tartalmazza a felhatalmazó rendelkezést a Kormány, továbbá az egészségügyi miniszter részére, hogy a nem-konvencionális eljárások tekintetében rendeletet alkosson. Ugyanis a Kormány 1997-ben az Eütv. hatálybalépése előtt saját hatáskörben alkotta meg a természetgyógyászati tevékenységről szóló 40/1997 (III.5.) Korm. rendeletet és ez a Kormányrendelet tartalmazta a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 11/1997. (V.28.) NM rendelet megalkotására szóló felhatalmazást (szubdelegáció).

Az r. szerint a komplementer és alternatív medicina orvosa megválaszthatja, hogy azok közül a nem-konvencionális tevékenységek közül, amelyek elvégzésére jogosult, melyiket alkalmazza kiegészítő, és melyiket helyettesítő gyógymódként. Amennyiben a tevékenység megkezdése előtt szakorvosi vizsgálat szükséges, azt a tevékenységet alkalmazni kívánó nem-konvencionális medicina orvosa is elvégezheti, ha rendelkezik olyan szakorvosi képesítéssel, amely feljogosítja a beteg szakorvosi vizsgálatára és ellátására.
Új rendelkezés az, hogy a természetgyógyász a nem-konvencionális tevékenységet teljes mértékben önállóan végezheti, ha a beteg panaszmentes, és a nem-konvencionális tevékenységet életmódjavító céllal veszi igénybe. Amennyiben a természetgyógyász a betegség gyanúját észleli, a beteget szakorvoshoz küldi. A természetgyógyász továbbra is, főszabályként előzetes orvosi vizsgálat, illetve ellátás után vagy azzal párhuzamosan, a beteg rendszeres orvosi ellenőrzése mellett végezheti a tevékenységet. A természetgyógyász a kezelőorvos által felállított diagnózissal kapcsolatos terápiát nem módosíthatja, és a kezelés alatt álló beteg esetén köteles konzultálni a kezelőorvossal. A kezelőorvos kompetencia határait egyértelműsíti az a szabály, hogy ha a természetgyógyász bevonása a kezelésbe a beteg kezdeményezésére történik, akkor szükség esetén fel hívja a beteg figyelmét a természetgyógyász által végzett eljárás lehetséges következményeire.

A nem-konvencionális tevékenység végzése során csak a külön jogszabályokban meghatározott keretek között használható gyógyszer, különleges élelmiszer, orvostechnikai eszköz stb.
I. – Csehák Judit korábbi miniszterasszony több szakmai szervezet kérésére ismét megalakította a Természetgyógyászati Miniszteri Tanácsadó Testületét 2003 nyarán, amelynek elődjét 1999-ben szüntette meg az akkori eü. Miniszter. Távoztával az új miniszter is megerősítette ezt a testületet, amely októberben kezdett el havi rendszeresen megtartott üléseivel aktívan dolgozni. Tagjai: a négy hazai egyetem képviselői, a MOTESZ, OGYI, ÁNTSZ, ESZCSM és nem orvos ill. orvos-természetgyógyászok. Ezen testület a hazai és nemzetközi helyzetkép kialakítása után a feladatait a következőkben fogalmazta meg:

II. – Szükséges egy konszenzus konferenciát tartani minden szakmai érdeklődőnek, amelynek időpontját 2004. április 3-ában határozták meg, a MOTESZ (Magyar Orvosi Tudományos Egyesületek Szövetsége, 114 tagszervezete van) szervezésében. Ezen a MTA orvosi csoportja, az orvosi szakmai kollégiumok, a MOK, a természetgyógyászati szervezetek, az ETI, külföldi, az ottani hazai helyzetet ismertető előadó igyekszik felmérni, koordinálni a valós igényeket és megfogalmazni közösen a lehetséges megoldásokat a jelenlegi helyzetben.
Miért fontos ez? A Magyar Tudományos Akadémia 2003-ban ismét elkészítette felmérését és ajánlásait a természetgyógyászat vonatkozásában. A MTA időszerűbbnek és fontosabbnak tartja a Miniszterium komplementer medicina (tovabbiakban: KM) irányában végzendő munkájának e1ősegítésére, az egyes eljárások értékelése helyett az általános kérdések kiemelését:
A MTA Orvosi Tudományok Osztályának újabb állásfoglalása a komplementer medicina kérdésében (2003. május) :
A vizsgálat okai:

  1. az orvosegyetemek nem kapcso1ódtak be a tudományos alapú komplementer medicina oktatásában (kiv: Szeged)
  2. az ETI gondjai a vizsgáztatásban (annak szakmai tartalmát illetően)
  3. a kontrollalhatatlan oktatási fórumok megjelenése
  4. az ÁNTSZ részéről a megkivánt szigoru ellenőrzés hiánya
  5. a rendeletben előirt konvencionális medicina prioritásainak általános érvényesíthetetlensége
  6. a sajátságos érdekek alapján folytatott szakképzetlen tevékenység elterjedése
    Mindezek ismeretében felelőtlenség lenne az ismert 12 orvosi diszciplina akár tudományos alapon végzett átrendezése, mivel csak további zavart okozna és elterelné a figyelmet a fő koncepcionális kérdésekről, illetve a tenniva1ókró1.
    Állasfoglalás:
    1/ A komplementer medicina (továbbiakban: KM). megitélésére és értékelésére a tudományos megalapozottság igénye nélkü1elképzelhetetlen, mely koncepció az 1998-ban kialakitott akadémiai állásfoglalás hangsúlyozott megerősitését jelenti.
    2/ A KM. egyes eljárásainak megitélése nem lehet ad hoc bizottságok, szaktanácsadói testületek időnkénti feladata, hanem csakis e kérdéssel állandóan , magas szakmai szinten foglalkozó intézményi háttérrel és kapcsolatrendszerrel rendelkező szakembergárdáé.
    A folyamatosan érkező pozitiv és negativ tudományos informaciók analizise, az egyéb tudomanyterületek állásfoglalásainak figyelembevetele, a bizonyitáson alapu1ó adatok gyüjtése a társadalmi reflexiók nyomon követese csakis igy biztositható.
    3/ Fentiek indokolják a KM. minden kérdésének központi kezelését (minisztériumi, akadémiai, egyetemi vagy országos intezeti keretek között). Nemcsak a komplex és folyamatos tudományos szemlélete, az oktatás koordinálása, az orvostudománynak va1ó alárendeltság, hanem az egészségügyi ellátásban való megfelelő beépítése is jobban biztositható a megfelelő hatáskörrel es jogi háttérrel rendelkező intézményes keretek között.
    4/ A KM alapjai oktatásának és a szakorvosképzésnek általános, az orvosképzéshez kapcsolt bevezetése az orvostudományi egyetemeken alapvető igény. A graduális es postgraduális oktatás célja a tudományos szemleélet biztosítása az általanos orvosok számára .
    A postgraduális, illetve az egyes eljárások képesités szerzését szakorvoskepzés bázisan lenne fontos megszervezni, mely id6ben párhuzamosan más szakorvos képzéssel is elkepzelhető egyes esetekben (pl. HKO, mely a WHO javaslata alapjan 3 éves kepzest
    igényel). A Komplementer Medicina tárgyat érintő főiskolai diplomás és egyéb szakképzés egységes rendezése a fentiek szellemében végzendő .
    Alapvető szempont, hogy a megfelelő tematikájú és szinvonalu felsőfoku képzés a KM témaköreiben is csupán akkor várható, ha az korszerii természettudományos alapú kutatási tevékenységre támaszkodik.
    5/ A 11/1997. (V.28) NM rendelet módositása időszerű a következ6k miatt:
  • orvos és nem orvos által végezhető tevékenységek köre revizióra szorul, mivel egyes eljárások megítélése is változott (pl. méregtelenités orvosi felügyelet mellett végezhető lehetne );
  • oktatás es vizsgaztatás korszerűsítést, középfokon szigorítást igényel;
  • az ellenőrzés a rendeletben leirtak szerinti végrehajtasa a gyakorlatban nem működik;
  • a paramedicinalis félrevezet6 és káros beavatkozasok jogi tekintetben megkülönböztetést igényelnek.
    6/ Javasolhat6 végűl, hogy az eddig csak orvosok által végezhető tevékenységek- ellentétben a legujabb törekvesekkel- tovabbra is csak orvosok által legyenek folytathatók (pl. homeopathia) érdemes lenne néhany módszer nomenklaturajat is ujragondolni (pl. méregtelenites). Változtatást javasol a homeopathia, akupresszura, a specialis dietára épülő, vagy a vér oxygenizálásán alapu1ó terápiák tekintetében, (de erre vonatkozó javaslat megtételét szélesebb szakmai körben tartja megva1ósíthatónak).
  1. MTA állásfoglalás:
    Tudományosan bizonyított, elfogadott orvosi ágak:
    1.: Hagyományos Kínai orvoslás, Manuálterápia (kiropraktika), Neurálterápia (+ide sorolták most a középfokú képzésben is jelenlevő fitoterápiát is!)
    Még bizonyítékok szükségesek, bár szociológiai, társadalmi, folozófiai alapokon is állnak, de sok helyen elfogadott és gyakorlata is igazoltak :
  2. a: Ayurveda, Tiberi orvoslás, Homeopáthia
    b.: több, tudományosan igazolt,meggyőző bizonyíték kell még az elfogadásához: Antropozófus orvoslás, Méregtelenítő módszerek, Biológiai fogorvolás, Biorezonancián alapuló módszerek, Hematogén Oxigenizációs módszerek
    Nem elfogadható, illetve fokozott veszélyt jelent alkalmazásuk nem szakavatott kezekben
    3.: Csak diagnosztikus műszeres vizsgálatok a természetgyógyászatban
    III. – Az orvosi szakmai kollégiumok közül 4 (belgyógyászati, Gastroentrológiai, kardiológiai, onkológiai és sugárterápiás szakmai kollégium vezetői) közösen fordultak a kollégiumi egyeztető tanácshoz, intézkedést kérve, mert “…nem tisztázott egyes természetgyógyászati tevékenységek kompetencia-köre a gyakorlatban, az elméletben sem, kikerülnek a betegek a hagyományos egészségügyi ellátás köréből és csak későn, esetleg gyógyíthatatlan állapotban kerülnek oda vissza. Nem valósul meg minden esetben az orvosi diagnózis és a természetgyógyászati kezelés egysége. Egyre nagyobb a sajtó-médiákban az indokolatlan propaganda, egy-egy eset csodaként történő beállításával, amely jelentős közvélemény-formáló. Ennek visszaszorítása érdekében kezdeményezik az orvosok elhatárolódását ezektől egységes felhívással, kérve őket, a kirívó esetek jelentésére, ÁNTSz vizsgálatok kezdeményezésére, adott tevékenység engedélyének akár visszavonására tett javaslattal is. Ezt megerősítette a Magyar Orvosi Kamara elnökségi ülése is, ahol megállapították, hogy “szinte lehetetlen beavatkozni, amelynek oka az ÁNTSz ellenőrzési tevékenységének elégtelensége, a reklám törvény érvényben lévő előírásai…”
  3. A természetgyógyász szakmai is erőfeszítéseket tett, amelynek memoranduma a tápiószentmártoni Természetgyógyász Szakértői-Vizsgáztatói Testület konszenzus konferenciája összegezéseként született 2003. 01. 07-én megállapodás. az alábbiak szerint:
    A 11/97 NM rendelet módosítására az alábbi pontok alapján tettek javaslatot (egyéb javaslatok mellett):
  • A törvényi változtatásokkal összhangban szükséges lesz módosítani az ETI által kiadott vizsgaszabályzatot (elméleti és gyakorlati vizsgák rendje)
  • Az egyes szakmaterületek kellő mértékű megalapozásaként az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egészségügyi és a természetgyógyászati alapismeretek modulok oktatására, valamint az elsajátított ismeretek számonkérésére. Ez utóbbi hiányzik átfogó ismereti szinten az orvosi oktatásból
  • Javasoljuk mindkét modul tananyagtartalmából az írásbeli vizsga mellett a szóbeli vizsgát is.
  • Fontosnak érezzük az “egészségügyi alapismeretek” modul és a “természetgyógyászati alapismeretek” modulok szakmai és vizsgáztatási követelményrendszerét az egyes szakmaterületek előtt, különállóan kezelni és meghatározni. Ez vonatkozik az orvosi szakmákra is!
  • Ne csak kimeneti szabályozás legyen, hanem szabja meg a rendelet az oktatás egyes moduljainak óraszámát, az oktatók kvalitásait, az oktatási anyagot is, orvosi szinteken is!
  • A minisztérium részéről központi, keretjellegű oktatási programok kiadására van szükség. Az ezek készítésével kapcsolatos anyagi hátteret A Minisztérium központi forrásból biztosítja , amelyet legális, EszCsM által nevesített Országos Komplementer orvosi Módszertani Intézetnek kell majd koordinálni.
  • A “Szakértői és Vizsgáztatói Testület” (továbbiakban: Testület), amelyet a minisztérium partnerként elfogad, vagy a létrehozandó Országos Módszertani Intézet végezze az OKÉV regisztráción túl
  • az oktatási intézmények akkreditációját, az oktatási programok akkreditációját, a jegyzetek, az ajánlott, kötelező irodalom elfogadását
  • a továbbképzések elfogadását, kreditpontjainak ajánlását
  • Távoktatási formában képzés csak természetgyógyászati távoktatásra is akkreditált oktatási intézményekben lehetséges.
  • A vizsgáztató intézmény alkosson egy mindenki számára áttekinthető szabályrendszert a kötelező és ajánlott irodalom, valamint a továbbképző folyóiratok listájára való kerülésre, pl. egy ad hoc bizottságot alakít, az adott téma szakértőiből nyilvános szempontok szerint.
  • Az orvosi kamarában, egészségügyi dolgozói kamarában szükséges lenne e szakág megfelelő, autentikus képviselete, az etikai és szakmai ügyek elbírálásában, amely jelenleg hiányzik.
    A fentiek ismeretében tehát valóban pozitív előrelépésnek számít a szakma védelmében is, hogy a miniszteri testület megszavazta az Országos Módszertani Intézet létrehozását, amelynek elindításához A Minisztérium keretösszeget különített el, és amely a budapesti Szt. János Kórház különálló épületében kezdi el munkáját hamarosan, egyelőre a szervezeti, logisztikai feladatokkal, amelyet a későbbiekben a gyakorlati tevékenységgel is kiegészít. Mi lesz a feladata ezen központnak?
    Komplementer Orvosi Országos Módszertani és Képzési Központ feladatai:
  • szakmai diszciplínák egységes curriculumainak elkészítése, (orvosi és nem orvosi ágakban is)
  • minimum feltételek megnevezése minden szakmai ágban (11/97. NM. R.)
  • oktatásszervezés és nyilvántartás országosan
  • egyetemi kari tanácsok által akkreditálandó, ETI által elfogadandó, a témában leadott, szervezendő és engedélyezést kérő tanfolyamokról szakvélemény kialakítása (tekintettel jelenlegi, az egyetemeken belüli szakemberek hiányára)
  • saját tanfolyamok szervezése és lebonyolítása egyetemi, ETI akkreditációval
  • gyakorlati oktatás végzése orvosi és nem orvosi (ETI-ben vizsgázandó) szakmai tanulmányokat végzők részére
  • egységes minőségi rendszer kialakítása oktatóhelyek és gyakorló helyek vonatkozásában
  • oktatóhelyek és gyakorlati képzést folytató helyek egységes oktatási-rendszerminősítése
  • javaslatok tétele és kidolgozása a Természetgyógyászati Tanácsadó testület felé
  • kötelező továbbképzések szervezése a már képesítéssel rendelkezők részére (éves kötelező kreditpont!)
  • kapcsolat tartása a Magyar Orvosi Kamarával, Egészségügyi Dolgozói Kamarával, képviseleti szinten a szakmai kérdések, etikai ügyek tárgyalásában is
  • kapcsolat tartása a magyar orvostudományi egyetemekkel, egészségügyi főiskolákkal és az ETI-vel
  • nemzetközi kapcsolattartás a hasonlóan szervezett külföldi egyetemi, egyetemek mellett szervezett orvosszakmai intézményekkel
  • szakkönyv és folyóirat kiadás, jegyzet, szakmai anyagok készítése, más, jelenleg nem szabályozott, hasonló képzéseket végző, komplementer szakanyagok lektorálása
  • magasszintű szakmai utánpótlás képzése (szakorvosok, nem orvos természetgyógyászok)
  • szakvélemények készítésének joga hivatalos szervek felé (Gazdasági versenyhivatal, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, Bíróságok, Ügyészségek, ORKI, OETI)
  • egységes szakmai irányvonal biztosítása az ellenőrzést végző szervek felé (OTH), folyamatos kapcsolat az OTH helyi, regionális és országos szerveivel (kérdések, információk)
  • OTH részére szakmai ellenőrzést végzők személyére, szakértők személyére tesz javaslatot (orvosi és nem orvosi komplementer szakokban)
  • Vizsgáztatások, Vizsgáztatók személyének javaslata
  • Aktív részvétel a miniszteri Természetgyógyászati Tanácsadó Testület munkájában .Minden Honoris Causa bevonása atanácsadó Testületbe,mert egyébként a szakmák megítélésének a mérlege eltolódik az érdekek irányába.
    A központ működése:
    Kezdetben az EszCsM által kinevezett önálló intézményként (anyagi támogatás adásával), de később teljesen önfenntartó módon működik: tanfolyamok, vizsgadíjakból befolyó, egyéb részvételi díjak, terembérleti költségek, regisztrációs díjak mellett a gyakorlati képzést biztosító rendelések szervezése. Szakértői díjak, könyv és jegyzet jogdíjak, kiadványok utáni bevételekkel, rendelések co-payment bevételeivel.
    A fenti módszertani és oktatói központ egészségügyi intézménybe telepítése azért is indokolt, mert a sokprofilú kórház helyszíni konziliáriusi lehetőséget, a szakorvosi diagnosztika szélesebb lehetőségét, összességében a tevékenység folyamatos orvos-szakmai környezetét és kontrollját tudja biztosítani, ezzel mintegy modellértékű intézményként működik. Erre példa ismert Angliában, Németországban is.
    A Központ mellett szakrendelések szervezendők, amelyek spektruma felöleli az eredményesnek ismert és az ismert, szélesebbkörű igényt kielégítő szakmai profilokat a komplementer területen. Ezek előzetes felmérés után tervezendők.
    A Komplementer Orvosi Országos Módszertani és Képzési Központ eszmei jelentősége
    Az MTA Orvosi Osztálya által elfogadott tevékenységek akkreditált oktatásszervezése és szakmai művelése egységesíti a jelenlegi magyarországi- nagyon kaotikus- gyakorlatot. Ugyanakkor a komplementer orvoslást is művelő, a hagyományos orvoslásban is szakmai ismerettel rendelkező szakemberek a hozzájuk forduló betegeknek szükség szerint további kivizsgálást és tradicionális terápiát is tudnak ajánlani. Ezzel a központ megvalósítja az integratív orvosi betegellátás egységét. Megfelelő képzettséget ad az ezen ágak érdeklődőinek, hagyományos orvosi képzettségük kiegészítésére az adott komplementer ágban. Szakmai utánpótlást nevel orvosok és nem orvos egészségügyi szakemberek körében.
    A nemzetközileg is jelentős tért hódító és tovább növekedő mozgalom, amelynek jelentőségét életmód, -változtatás, prevencióként az orvosi társadalom is kiemelt fontosságúként hangoztat, a paciensek részére a szelíd, szakavatott kezekben ártalmatlan, mellékhatásmentes gyógymódok elfogadását is jelenti.
    Ezért nem lehet és nem is ajánlható e módszerek egységes egészként, mint “veszélyes sarlatánság” történő elsöprése, hiszen pozitív hatású, nemzetközileg elfogadott, tudományosan igazolt területek is ide tartoznak.
    Az integratív medicina fogalmaként történik e területek helyes kezelése, és bevonása az akadémikus orvoslásba sok nyugati országban ma, ahol ez a kérdés nem okozott annyi zavart és ellenállást, mint nálunk. A komplex kérdés ma már kezelhető, mert megteremthető volt a fogadókészség miatt a konszenzus.
    Ki a jó természetgyógyász?- kérdezte a minap az ESTE riportere. A kérdésre adandó választ nem egy – magát egyedül erre illetékesnek kikiálltó szövetség adhatja csak meg, -sok más szakmai szerveződés rosszallását kivívván – hanem az egész természetes gyógymódokat magas szinten ismerő és művelő, egységes szakmai konszenzuson alapul, a tagok véleményét is képviselő testület.
    A Módszertani Központ 2004. április 1-én kezdi el működését…
    Dr. Hegyi Gabriella PhD.
    ESZCSM TTT tag, a módszertani intézet vezetője

—–TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI KÉPZÉS

Természetgyógyászati alapismeretek természetgyógyászok számára
A képzés szabályozásának jogi háttere: 11/1997. (V. 28.) NM rendelet
Megjelent:
1997/46. Magyar Közlöny
A képzés formája: papíralapú távoktatás
A képzésre jelentkezés az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet
jelentkezési lapján történik. Beszerezhető 1085 Budapest, Horánszky u. 24. szám
alatt a Tájékoztató Irodában, vagy letölthető www.eti.hu web oldalról.
A jelentkezési laphoz csatolni kell az érettségi bizonyítvány fénymásolatát és egy
saját névre megcímzett válaszborítékot.
A jelentkezéseket folyamatosan fogadjuk, a beérkezés szerint soroljuk be a
következő távoktatási csoportba.
A képzések indítása a jelentkezők létszámától függően történik.
A felvett tanulókkal az intézet felnőttképzési szerződést köt.
A képzés időtartama: 8 hónap. A program hat modulból, és 2 x 2 napos
kommunikációs és személyiségfejlesztő tréningből áll.
Konzultáció:
nyolc alkalommal tutori konzultáció
három alkalommal központi konzultáció
Köztes vizsgák:
A tanulónak 2 alkalommal szóban köztes vizsgát kell tennie, melynek helye az
Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet.
Tutorálási központok – a jelentkezők lakóhelyének figyelembevételével –
Budapesten és a vidéki régió központokban kerülnek kijelölésre.
A képzés jelenlegi költsége: 105 950 Ft, amely tartalmazza a papíralapú tananyagot,
a kommunikációs önismereti tréninget, a központi konzultációt, a tutori
konzultációkat, és a köztes vizsgákat.
Az első részlet 20 000 Ft, befizetési határideje a nyitó konzultáció időpontja, amelyről
a csekket az értesítő levéllel küldjük.
A felkészülési idő alatt a tanulók az ütemterv szerint egyénileg készülnek fel tutorok
segítségével.
A természetgyógyászati alapismeretek követelményeinek teljesítéséhez szükséges 5
napos saját élményű életmódtáborban való részvétel. Az Intézet által szervezett
életmódtábor programjáról felvilágosítás kérhető az oktatásszervezőtől.
A távoktatásra várjuk mindazok jelentkezését, akik:

  • az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben modulvizsgát és
    azt követően természetgyógyászati szakmai vizsgát kívánnak tenni
  • az orvosi diplomához kötött természetgyógyászati területeken kívánnak
    vizsgát tenni
  • bővíteni szeretnék tudásukat természetgyógyászati alapismeretekkel.

A vizsgára jelentkezés feltételei:

iskolai végzettség

: érettségi

adatlap a tanfolyam igazolásáról

  • eredeti példány
  • 5 napos saját élményű életmódtáborban való részvétel
    A modulvizsga egy 100 pont értékű központilag kiadott feladatlap kitöltéséből áll.
    Megfelelt, ha ezt legalább 50+1 pontra teljesíti, illetve a feladatlapban szereplő 10
    pont értékű kizáró kérdések legalább ötvenegy százalékát is jól megoldja. A
    feladatlap és a kizáró kérdések ötvenegy százalék alatti teljesítése esetén
    az írásbeli vizsga eredménye nem felelt meg”. A sikeres modulvizsgáról
    Igazolvány”-t kap a vizsgázó.
    A modulvizsga várható költsége: 18 400 Ft
    A tájékoztató visszavonásig érvényes. Intézetünk a visszavonásról szóló hirdetményt
    honlapján teszi közzé (www.eti.hu).
  1. április

—–Nemzetközi kapcsolatok

  1. decemberében egy 35 európai egyetemi intézményt összefogó hálózat képviseloi Luxemburgban
    találkoztak a történelmi Schengeni kastélyban azzal, hogy aláírják az egyetemközi
    természetgyógyászati EU Master fokozatról szóló egyezményt. Az EU Master fokozat megalapozza az
    EU-szerte összehangolt stratégiát és szabványt a szakemberek oktatási tudományos és pszichoszociális
    képesítésére az alternatív, természet- és integratív gyógyászatban, egészségvédelemben és
    egészségtámogatásban.
    A nemzetközi kezdeményezés az Európai Bizottság “Leonardo da Vinci” programjának része.
    Az EU Master fokozat nemzetközi leírása mindig a nemzeti Master fokozaton alapszik, vagyis
    az osztrák, német vagy brit egyetemi oktatási törvényeknek megfeleloen.
    “Az egészségügyi szakemberek gyakran nagyon képzettek a saját természet- vagy alternatív
    gyógyászati területükön mondta a projekt koordinátora, Chris Endler osztrák kutató. De ok
    szélesebb látókör után kutatnak: tudás a közegészségrol, pszichológiai képesítés, interdiszciplináris
    együttmuködés a biológia, gyógyászat, egészségügyi tudományok, humán tárgyak,
    tudománybölcsészet és természetgyógyászat terén. Érdeklodnek a kutatások mai helyzete iránt, sokan
    személyesen is részt szeretnének venni a kutatási folyamatokban
    A fogyasztónak szintúgy, mint az ügyfélnek vagy a páciensnek, szüksége van arra, hogy tudjon
    valamit a kezeloorvosának az általános képesítésérol; áttekinthetoségre van szükség állapította meg
    Lorraine Williams független megfigyelo, a walesi herceg Egyesült Királyságbeli Integrált
    Egészségügyi Alapítványának képviseloje.
    Ahhoz, hogy komolyan vegyék, a természetgyógyászatnak oktatási hálózatokra van szüksége. Az
    európai országokban már megvannak az elemei egy lenyugözo, valóban európai kirakójátéknak,
    mutatott rá a brüsszeli Michel van Wassenhoven, az Európai Homeopata Bizottságból.
    Európának meg kell találnia a saját egészségügyi identitását mondta Endler. Ha összehasonlítjuk
    az Egészségügyi Világszervezet ranglistáját a világ egészségügyi rendszereirol, az európai országok
    elég jól teljesítenek. Ami a közegészséget illeti, Európa nem tunik annyira individualizáltnak, mint a
    távol-nyugat (USA) és sokkal kevésbé tömegorientáltnak, mint a távol-kelet. Ez egy jó egyensúlynak
    tunik. Itt van az, hogy az orvostudományi és a természetgyógyászati koncepciók összetalálkozhatnak
    egy kiegyensúlyozott módon. Európának eros régies és transzcendentális alapjai vannak, itt emelkedett
    fel az európai felvilágosodás. Pont itt találkozhat az intuíció és a tudományos gondolkodás. Európában
    született meg a pszichoanalitikus mozgalom, és pont itt lett eloször tudományos módon megvizsgálva
    a gyógyászati kölcsönhatás. Mindennek ellenére, Európa maga is szenvedett a különbözo háborúk
    következményeitol, és eredményképpen megtanulta a békés együttmuködés szükségességét. Az
    arroganciától teljesen eltekintve azon világméretu kultúrák felé, ahonnan a természetgyógyászati
    módszerek származnak, vagy ahol a technikai gyógyászat fejlettebb, megérdemeljük az európai
    önbizalmat az integratív egészségvédelemben.
    Az EU Master programot az Európai Bizottság finanszírozza (Leonardo da Vinci A/02/B/F/PP-
    124.205 kb. 250.000 összegben). A program partnerei EU-szerte összehangolt stratégiát és
    szabványt fejlesztettek ki a szakemberek oktatási tudományos és pszichoszociális képesítésére
    alternatív, természet- és integratív gyógyászatban és egészségvédelemben. A pontegységekrol,
    modulokról és diákok átigazolásáról szóló egyezmények biztosítják az Európai és nemzetközi cserét.
    A természetgyógyászati EU Master program általános érvei a következok:
    egészségtámogatás (Egészségügyi Világszervezet), egyéni és közösségi egészségtámogatás:
    egészséggel kapcsolatos tudás
    pszichoszociális készségek mélyítése
    kommunikációs szakértelem a kapcsolatok megsegítésében, valamint a közösségi munkában
    a természetgyógyászati megközelítések paradigmáinak és áttekintésének megértése
    a természetgyógyászat kutatási állapota
    a tanulmányokban való részvétel, a tanulmányok megtervezésének és kivitelezésének, a tudományos
    tézis írásának megtanulása.
    A projektet a Graz-i Egyetemközi Foiskola az egészségért és fejlodésért/ Seggau kastély koordinálja
    A brit-német-osztrák tantestület a tanfolyam továbbképzo támogatott távoktató
    változatát vezeti, amelyen természetgyógyászati EU Master (MSc) fokozatot lehet elérni az at, de, lu,
    dk és il egyetemvárosokban az osztrák egyetemi oktatásról szóló törvény §28. alapján. 2005.
    áprilisában az elso 120 diákból álló csoport nyert felvételt a foiskolára, különbözo egészségvédelmi
    pályákról. A diákok jellemzoen az információterjesztés szerepét játsszák az egészségvédelmi
    rendszerben.
    Jelenleg ez az egyetlen támogatott távoktató tanfolyam, amelyen EU Master fokozatot lehet szerezni
    természetgyógyászatból.
    A kíséro tanfolyam EU Master (MSc) fokozat eléréséhez vezet 2-3 éven belül, a diák elozetes
    képzettségétol függoen. A tanfolyam vegyíti a csoportos szemináriumok didaktikus lehetoségeit, a
    támogatott multimédia összejöveteleket, az olvasási és szövegezo munkát, valamint az internetes
    oktatást a mindennapos munkával és élettel..
    A schengeni találkozó végso egyezményét a Mosel folyón egy csónakban írták alá, az európai
    határokat szabályozó Schengeni Egyezményhez hasonlóan. A képviselt országok az északi Izland és
    déli Olaszország, a nyugati Egyesült Királyság és keleti Magyarország közül kerültek ki. Izrael és
    Egyiptom vendégként vett rész a találkozón.
    A résztvevok elfogadták, hogy az alternatív, természet- és integratív gyógyászatnak és
    egészségvédelemnek
    közismertté kell válnia, a közegészség és személyi egészségvédelem fontos tényezojeként
    be kell illeszkednie az egészségtámogatás és közegészség általános ismereteibe
    pszichológiai gyakorlottság és öntudatossági szakértelem által irányítottá kell válnia
    elore kell haladnia az oktatási szintu interdiszciplináris megvitatásban
    elo kel terjesztenie a további minoségellenorzést és minoségtámogatást
    elo kel terjesztenie a további minoségi oktatási kutatómunkát.

Összeállította: Dr. Ozsváth Mária

Még szintén kedvelheted