szemünket is rendszeresen edzeni, tornáztatni kell!
Beszéljünk róla
„Jaj de fáradt a szemem!” sóhajtunk fel sokszor a számítógép monitora vagy a televízió képernyője előtt, amikor órákat töltünk ott. Mert bizony nemcsak a testünk fárad, hanem a szemünk is jelez: könnyezik, szúr, viszket.
A szemünket is edzeni, tornáztatni kell, hogy ne „lustuljon”, ne fáradjon el hamar. Ehhez elég óránként felállni néhány percre a számítógép elől, speciális gyakorlatokat végezni, rendszeresen tornáztatni. Megfelelő gyakorlatokat a Hyperlink www.szemtrenerek.hu és a www.szemtrenerek.hu weboldalon lehet találni. Ha megszokjuk és alkalmazzuk is ezeket, sokkal kisebb a látásromlás veszélye, hiszen nem felejt el pislogni, könnyet termelni a szemünk, a nyak izmai sem fáradnak el.
Nagyon fontos a számítógépes munkahelyeken a megfelelő ergonómiai kialakítás, a képernyő megfelelő távolsága. A táplálkozás sem utolsó szempont jó és tartós látásunk megőrzésében. A szem és a máj – elsősorban a kínai gondolkodásban – szorosan összefügg, ezért ajánlatos odafigyelnünk táplálkozási szokásainkra is. Fontos a napi „többször keveset” étkezés kialakítása. Ételünk tartalmazzon egyenlő arányban szénhidrátot, fehérjét, zsírokat, vitaminokat, ásványi anyagokat.
A stressz kezelése is fontos a látásunk prevenciós karbantartásánál, mert a tartós stressz görcsös állapotot idézhet elő a szemünkben is, s ennek hosszú távon következményei lehetnek. A vérnyomás, a vércukor, a koleszterin, a pajzsmirigy túlzott működése vagy nem megfelelő működése, mind-mind hatással lehet a látásunkra.
Természetesen az orvosi diagnózisra nagy szükség van szemünk állapotának felmérésekor. Az egészséges emberek is jól teszik, ha kikérik a szakember, a szemorvos, a szemtréner tanácsát, aki pontosan megmondja, milyen gyakorlatokra van szükségünk.
A prevenciós szemészet nem más, mint olyan alternatív életmód- és életviteli tanácsadás, amely a látás tehermentesítésével foglalkozik.
A Vital Tv a Magyar Hírlapban
SZEMÉSZET
Szakmai koordinátor: Prof. Dr. Németh János
Szervező: MVGYOSZ, Támogató: Essilor Optika Kft.
szűrés és tanácsadás
Tanácsadó Szolgálat a Látássérültekért
Szempont Alapítvány információs stand
Optikai rehabilitációs eszközök kiállítása
Beszélő, távirányítós lámpa, beszélő standok, akadálypálya.
Közlekedés vakvezető kutyával, kutyás tanácsadás, tájékoztató a képzésről.
Akadálypálya.
Braille nyomda (Braille bemutató, ABC, íróeszközök,.bemutató az írásról,
braille-sor, termékek,)
Ingyenes vércukorszintmérés „beszélő” vércukorszint mérővel
Ajándéktárgyak (táblafeliratozás,névjegykártya, szórólap,igazolványtartók, dombor
játékok, egyszerű rajzok)
Tandem taxi, para-múzeum
Szemünk fénye – az érzékszervek koronája
Dr. Salacz György
Amíg élesen látunk közelre és távolra, nemigen foglalkozunk a szemünkkel, ezt az adottságot természetesnek vesszük. Ha azonban begyullad a szemünk, árpa nő rajta, vagy a látás élessége romlik, esetleg szemüveggel a probléma nem vagy csak részlegesen korrigálható, már rögtön érdekessé válik a kérdés, milyen a felépítése, egyáltalán hogyan működik az ember szeme. Tehetünk-e mi emberek valamit annak érdekében, hogy minél jobb állapotban tartsuk, őrizzük meg a látásunkat, van-e valami köze az étkezésnek a szemhez… hogy csak néhányat emeljünk ki a felvetődő kérdések közül.
A kérdéseket Dr. Salacz György professzornak, a Budapesti Semmelweis Egyetem Mária utcai Szemészeti Klinika egyetemi tanárának tettük fel, aki számos hazai és nemzetközi szemészeti társaság tagja, a Magyar Szemorvostársaság volt főtitkára, a Magyar Műlencse Implantációs és Refraktív Sebészeti Társaság elnöke illetve alelnöke, a Keresztény Egészségügyiek Dr. Batthyány-Strattmann László Egyesület elnöke, a Román Szemorvostársaság tiszteletbeli tagja.
- Hogyan épül fel ez a csodálatos és bonyolult szerkezet, az emberi szem?
A szem felépítése rendkívül bonyolult. A fény a szaruhártyán, a pupillán és a mögötte elhelyezkedő szemlencsén át megtörve jut be a szembe, a szem hátsó részén elhelyezkedő ideghártyára vetül. A képet a törő-felszínek (szaruhártya, szemlencse) fókuszálják élesre. Az ideghártyában lévő speciális sejtek révén a fényingerek akciós potenciálokká, idegingerületté alakulnak át, amit a látóideg sejtek az agy tarkótáji kérgi részébe juttatnak, itt alakul ki, illetve tudatosul a látott kép. A látási funkció több éves tanulás eredménye: az újszülött „néz, de még nem lát”, vagyis kezdetben még a mozgásokat nem képes követni, de a fényt már érzékeli. Néhány hét múlva azonban képes a szeme előtt mozgó tárgyat követni, s hamarosan ismerős képeket, arcokat már felismer. A magasabb rendű látási funkciók (térlátás, mélységlátás, sztereo látás) a két szem egyidejű működésével van összefüggésben, ezek kialakulásához 10-12 évre van szükség. Az alábbi kép érzékelteti a fény útját a szemen, látóidegeken keresztül az agyba. A tárgyak követését az ún. külső szemizmok, a tárgy élesre állítását (távolsági beállítást) a szemlencsét mozgató un. belső szemizmok végzik. Ezt a folyamatot nevezzük alkalmazkodásnak. - Milyen összefüggés van a látás és az életmód között? Másképpen feltéve a kérdést, mire kell az embernek ügyelnie, annak érdekében, hogy jól lásson, hogy ezt a képességét minél tovább megőrizze?
Az életmód lényegesen nem befolyásolja a látást. Természetesen hatással lehet a szemre, illetve a látás teljesítményre, de többnyire a szemizmok munkája révén. A szemmozgató izmok hasonlatosak bármely más izmunkhoz, tehát fáradásra képesek, de ugyanakkor bizonyos mértékben „edzhetők” is. A belső szemizmok, amelyek az alkalmazkodást, az élesre állítást végzik, bár akaratunktól függetlenül működnek, mégis kifáradhatnak. Edzettségtől függően azonban olykor az átlagostól eltérő teljesítményre képesek. Ebből az is következik, hogy a sportos, egészséges életmód kedvező hatással van a szemre is.
- Mivel ártunk a mindennapok során leginkább a szemünknek?
„Elrontani” a szemet helytelen magatartással nem lehet. Azonban a fentiekből adódóan szemizmaink túlerőltetése kifáradásos tüneteket okozhat, ami átmeneti olvasási nehézséget, olykor fejfájást okozhat. Hasonló eredménye lehet, ha nem jó világítás mellett, kontrasztszegény szöveget kell hosszabban olvasnunk (kontrasztszegény azt jelenti, hogy pl. a papír nem eléggé fehér, a nyomtatott szöveg nem eléggé fekete). A jó világítás hatására szemünk pupillája beszűkül, ami az éleslátást megkönnyítheti, míg félhomályban ez a jelenség nem tud érvényesülni. - A látás romlása mennyire tekinthető öröklött, tehát genetikai tényezők, vagy a korral járó, tehát a sejtek elöregedése következményeként?
Bizonyos kóros látásromlások lehetnek öröklöttek, mint például a rövidlátás, különösen annak súlyos formája, ami már szemfenéki elváltozásokkal jár együtt. A korral járó látásromlás tulajdonképpen nem igazi romlás (a szemészek akkor beszélnek „romlásról”, ha azon már szemüveggel sem lehet segíteni), hanem természetes öregedési folyamat, noha a laikusok gyakran „romlás”-ként élik meg.
- Nap, mint nap az egészséges életmód van napirenden a médiában, a munkahelyeken. Beszélhetünk-e a látás és az étkezés minőségének valamilyen összefüggéséről, és ha igen, mit együnk és mit ne együnk?
Az egészséges, vegyes táplálkozás elegendő szemünk, látásunk rendben tartásához. Extrém diéták, egyoldalú táplálkozás vitamin-, vagy ásványi anyaghiányos állapotokat idézhetnek elő, aminek lehetnek látási következményei is. Közismert az A-vitamin hiánya, ami a szemnek a sötéthez való illeszkedését, un. farkas vakságot, súlyosabb esetben a szaruhártya kiszáradását, átlátszóságának elvesztése révén vakságot okozhat. Ezek az állapotok civilizált világunkban ismeretlenek. Nincsen olyan étel, amely kifejezetten káros lenne látásunk szempontjából, noha vannak olyan mérgek, amelyek vakságot okozhatnak (pl. a metilalkohol!)
- Ha valaki rendszeresen sportol, az befolyásolhatja-e akár pozitív, akár negatív módon a látását?
A nem túlzásba vitt sportolás semmiféle káros hatással nincsen a szemre, sőt, mint korábban már említettem, az izmok edzettsége révén hasznos is lehet.
- Mi történik akkor, ha a szem „elromlik”? Most nem a rövid-, ill. távollátásra, a szemüveg szükségességére gondolunk, – hiszen az a következő interjú témája lesz -, hanem a szem betegségeire? Betegségnek minősül-e, ha valaki kancsal?
Az egészséges – fénytörési hiba-mentes – szem „elromlása” természetes öregedési folyamat, amelynek oka a szemlencse rugalmasságának fokozatos elvesztése. Ez a folyamat tulajdonképpen születésünk óta folyamatosan zajlik, azonban csak akkor veszünk erről tudomást, amikor az olvasási távolságra való szemállítás már nehezebben megy. Ilyenkor szoktuk tréfásan azt mondani: „nem elég hosszú a karunk”, az olvasni valót ugyanis egyre távolabbra kényszerülünk tenni, hogy szabad szemmel még olvasni tudjuk. Ez általában 43-45 éves korban következik be, de ha valakinek a szemizmai „edzettek” későbbi életkorban jelentkezhet, nagy egyéni variációk vannak. Ilyenkor az olvasáshoz eleinte gyengébb, majd fokozatosan (2-3 évente) egyre erősebb szemüvegre van szükségünk. A szemlencse rugalmasságának teljes elvesztése 60 éves korra általában befejeződik, ezután általában nincsen szükség további szemüveg erősítésekre.
A kancsalság kóros állapot, tehát betegség, amit kezelni kell. Általában 2-3 éves korban jelentkezik, de lehet veleszületett is. Az esetek többségében jelentősebb fénytörési hiba lehet a kiváltója, ezért gyógyításának első lépése is a megfelelő szemüveg elrendelése a gyermek számára. Mivel a kancsal szemek nem képesek azonos pontra nézni, általában ez egyik szemmel fixál a gyermek, a másik máshová (többnyire befelé, ritkábban kifelé) néz, ezért a fejlődésben lévő kétszemes látás akadályba ütközik. A kancsal szemben keletkező, zavaró kép kettős-látást okoz, amit a gyermek úgy próbál enyhíteni, hogy szemét lehetőleg még jobban befordítja, hogy a kóros kép minél kevésbé zavarja, továbbá megtanulja, hogy a két kép közül az egyiket tudatában el kell nyomnia. Ezt a gyerekek rendkívül könnyen megtanulják, s hamar kialakul az un. feltételes reflex: ha két szemmel néz, az egyik képet tudatában el kell nyomnia, különben zavaros a látása. Ennek további következménye, hogy a kevesebbet, vagy egyáltalán nem használt szem tompalátóvá válik, „nem tanul meg látni”. A gyógyítás is eszerint történik, a szemüveg felírása és viseltetése mellett takarni kell az egyik szemet, vagyis nem szabad engedni, hogy a kancsal gyermek két szemmel egyszerre nézzen, nehogy a kóros reflex kialakuljon, vagy ha már kialakult, „leszokjon” róla, elfelejtse.
- Szükséges-e ennek a műtéti korrekciója, vagy a nélkül is kielégítő lehet valakinek a látása?
Szerencsés esetben, ha a kancsalság még nem rögzült, elegendő lehet a megfelelő szemüveg felírása és viseltetése, azonnal megszűnhet a kancsalság. Ha már rögzült, akkor csak szemizom műtét segíthet, hogy „helyrehúzzuk” a nem jól működő szemet. Sajnos nem egyszer tapasztalható, hogy a látási funkciók kialakulásában keletkezett zavar (a kancsalság) lehetetlenné teszi, hogy a térlátás, mélységlátás kialakulhasson, hiába „húztuk helyre” a szemizmokat. Mivel a magasabb rendű látási funkciók 5-6 éves korban kezdenek kialakulni és 12 éves korra stabilizálódnak, ezért a kancsalság problémáját lehetőleg az iskolás kor eléréséig rendezni tanácsos, később egyre csökken a remény.
- Melyek a leggyakoribb szembetegségek gyermekkorban?
A gyermekkori szembetegségek közül kétségtelenül a kancsalság a leggyakoribb, 100 gyermek közül 2-3 kancsal. Ezt legfeljebb a bakteriális kötőhártya gyulladás előzi meg, s ennek többek között az is az oka, hogy szemünk a baktériumok számára kaput jelent, s a könny segítségével jutnak a baktériumok a szervezetbe, s okoznak lázas, meghűléses, vagy egyéb betegséget. A szemüveges gyermekek ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak, a szemüveg náluk védő funkciót fejt ki, a baktériumok szembe jutását akadályozza. A kórokozók még akkor is valószínűleg a szemen, a kötőhártyán keresztül jutnak a szervezetbe, ha nem okoznak kötőhártya gyulladást. Egyéb szembetegségek, mit fejlődési rendellenességek, veleszületett szürke-, vagy zöld hályog szerencsére sokkal ritkábban fordulnak elő.
- Mit jelent, illetve milyen okra vezethető vissza a színtévesztés, illetve a színvakság? Van-e rájuk megoldás?
A színtévesztés öröklődő szembetegség, amelyet az anyák örökítenek át, s a fiúgyermekek kapják meg gyakrabban. Lányok igen ritkán színtévesztők, míg a férfiak 8%-a a színtévesztés valamilyen formájában szenved, szerencsére a teljes színvakság rendkívül ritka. Manapság már – magyar kutatók kutatási eredményeként – bizonyos színtévesztésformákat speciális szemüveggel javítani lehet, de miután génhibáról van szó, egyelőre gyógyítani nem tudjuk. Jelentősége abban van, hogy bizonyos foglalkozásokat színtévesztő nem folytathat (pilóta, mozdonyvezető, hivatásos jogosítványt igénylő foglalkozások stb.). - A zöld hályog, illetve a szürke hályog az idősebb kor jellemzői. Mit értünk egyáltalán a hályog alatt és mi a megoldás?
A szürke hályog (katarakta, görög szó és vízesést jelent, jelezve, hogy a látás ahhoz válik hasonlatossá, mintha egy vízfüggönyön akarnánk keresztül nézni) lehet veleszületett, gyakrabban azonban az idősebb kor betegsége és a szemlencse átlátszóságának a kóros csökkenése, megszűnése miatt alakul ki. Csak műtéttel gyógyítható, gyógyszeres kezelés – bár időről időre próbálkozások történnek – nem lehetséges.
A zöld hályog (glaukoma) elnevezés nagyon félrevezető! Nem olyan hályogról van szó, amit egyszerűen le lehet venni a szemről. Lényege, hogy a szem belnyomása – hasonlatosan a magas vérnyomáshoz – kórosan megemelkedik, fokozatosan a látóidegek táplálkozását akadályozva azok funkciója, a képek agyba való továbbítása, lehetetlenné válik, s végül megvakul a szem, még a fényérzékelés is elveszhet. Ma már számos szemnyomás csökkentő szemcsepp ismeretes, amelyek, akár kombinációban is, megfelelő szintre csökkenthetik a szemnyomást, ezáltal a szem funkciói, a látás nem károsodik. Egész hátralevő életre szóló kezelés és állandó ellenőrzés, gondozás mellett ma már sok esetben sikerül a látást megtartani. Probléma akkor van, ha későn ismerik fel – alattomos betegség lévén, sokszor véletlenül derül ki, hogy az egyik szem szinte már vak. Ilyenkor sajnos a látást visszaadni már nem lehet. Ritkábban előfordulhat heves tünetekkel, fájdalommal, rossz közérzettel való jelentkezése (un. glaukomás roham). Ha a gyógyszeres kezelés nem megbízhatóan csökkenti a szemnyomást, lehetőség van lézeres kezelésre, végső soron akár a műtéti kezelésre is. - A műtéti technika fejlődése hihetetlen gyors volt az utóbbi években. A szemsebészetre ez hatványozottan igaz. Jellemezné Professzor Úr egész röviden a különbséget egy 20-30 évvel ezelőtti és egy mai átlagosnak mondható műtét között?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a 40 év alatt, amit eltöltöttem a szemészetben, a szakma óriási fejlődésen ment át, különösen a szemműtétek terén. A hályogműtétek hazánkban a 60-as években gyakorlatilag ugyanolyan módszerrel történtek, mint a XIX. században. A hályogkivonás ugyan finomodott, a biztonságra való törekvés mindig jellemezte a szakmát, de az igazi áttörés akkor következett be, amikor kikísérletezték az első szembe ültethető műanyag szemlencséket, amelyekkel szinte úgy láttak a betegek, mint a hályogképződés előtt. Ehhez képest a legújabb módszer a fakoemulzifikáció (betegek körében gyakran lézeres műtétnek mondott, valójában ultrahang segítségével történő műtét), a szürke lencse elfolyósítás utáni kiszívása a szemből további fejlődést jelentett. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az addig 10 mm-es seben keresztül végzett műtét 3-4 mm sebre zsugorodott, a beültethető műlencsék összehajthatók lettek, így azokat is kicsi nyíláson lehet a szembe behelyezni, s ott szétnyílva helyezkednek el gyakorlatilag ugyanott, ahol az elszürkült lencse volt. Ez a műtéti technika, amit egy amerikai szemsebész kísérletezett ki a 60-as évek végén és sok finomítás után világszerte elterjedt, szerencsére hazánkba is elérhető, sőt általánossá vált. Ezzel a módszerrel végzett műtét után a szemen alig látható a műtét nyoma a műtét utáni napon, ugyanakkor a beteg szinte tökéletesen lát már másnap. A gyógyulási idő 6 hétről 1 napra csökkent! - Mit tart Ön a legnagyobb eredménynek a szem gyógyítása terén a XXI. században?
Míg a hályogsebészet fejlődése nagy élményt jelentett számomra, az üvegtesti sebészet lehetőségei és abban való elmélyedés és aktív közreműködés még 20 év után is csodálattal tölt el: mi mindent meg lehet tenni a szem belsejében! Oda eszközökkel be lehet nyúlni, az elborult üvegtestet feldarabolva el lehet távolítani, az ideghártya felszínén tapadó membránokat le lehet fejteni, a levált ideghártyát vissza lehet fektetni, a hihetetlen érzékenységű ideghártyán manipulálni lehet, abba elhelyezkedő kóros képleteket eszközzel, lézerrel el lehet távolítani, pusztítani, a szembe került idegen testeket (fémszilánkot, üvegszilánkot, egyéb nem oda való dolgokat) el lehet távolítani három darab 1 milliméteres nyíláson keresztül. Ezzel a módszerrel olyan betegségeket lehet gyógyítani, amelyeket több mint 100 éve ismerünk, de a 80-as évek végéig csak széttárt karokkal néztük, hogyan vakulnak meg a betegek, mert gyógyítani nem voltunk képesek. S ezzel még a fejlődésnek nincsen vége: már nincsen messze az az idő, amikor mikrocsipeket fognak beültetni teljesen vak szemekbe, s látóvá fogják tenni a vakok egy részét, mint Jézus Krisztus, csak nem csoda által, hanem a technika és a tudomány fantasztikus fejlődése révén.
Tisztelt Professzor Úr! Köszönjük az interjút.
OSYNA
